Tegnap kirándulni voltunk. Amikor egy cédrus alatt álltam, egy pillanatra megéreztem a lét elviselhetetlen könnyűségét.A másodperc egy törtrészére jutott ki nekem a jóból.Valamiféle nosztalgiával vegyes melankolikus érzés volt.Arra jutottam, valószínűleg valamikor boldog voltam.Talán tovább is, mint egy másodpercig. Akkor, ott a fa árnyékában határoztam el, hogy új életet kezdek.
Tegnap kirándulni voltunk. Amikor egy cédrus alatt álltam, egy pillanatra megéreztem a lét elviselhetetlen könnyűségét.A másodperc egy törtrészére jutott ki nekem a jóból.Valamiféle nosztalgiával vegyes melankolikus érzés volt.Arra jutottam, valószínűleg valamikor boldog voltam.Talán tovább is, mint egy másodpercig. Akkor, ott a fa árnyékában határoztam el, hogy új életet kezdek.A kétgyermekes, frissen elvált Zsuzsi épp most múlt negyvenéves. Örül, hogy végre őszintén szembenézett magával és büszke rá, hogy kellően erős volt, és végre elérte a vágyott szabadságot. Ám a hétköznapjai a válás után sem változtak. Az élete a gyerekek és a munka körül forog, pörög a mókuskerék és ő még mindig nem találja magát, a lányt, a nőt, akit valahol, talán húsz éve elveszített. Nyugalomra vágyik, arra, hogy legyen ideje feldolgozni a negyvenedik születésnapot, és átgondolni a jövőt.Amit akár máshol is elképzelhetne... Mondjuk, Olaszországban?Ekkor akad a kezébe egy hirdetés, miszerint egy olasz váro
